A kiállítás képei

2017 május 13-14-én Mári Zsolt retrószámítógépes kolléga jóvoltából megrendezésre került a szokásos szegedi retrószámítógép kiállítás, amire mi, szentesi retrókedvelők (Noémi, Tegze, Elmerik és én) is elmentünk, mint ahogy azt az előző években is mindig tettük. Akkor fotóztam is egy csomót, de sajnos ráfelejtettem a képekre. Most viszont megtaláltam a fotókat a fényképezőgépen, és néhány képet közzé is teszek e helyen.

Read more

Computer Karácsony ’97 – ROMHalmaz

1997  december  13-14-én rendezték meg Budapesten a Puskin utcában  a  Computer Karácsony nevezetű rendezvényt. Régi számtechklubunk, a Neoprimitives tagsága  is  úgy  döntött,  hogy  meglátogatja az akkoriban szinte hagyománnyá  vált eseményt. A helyszínen volt egy kisebb terem, ahol “ROMHalmaz” fedőnév alatt néhány már akkor is retrónak számító gépet állítottak ki, és ott készültek ezek a fotók (persze nem digitális, hanem hagyományos géppel, és utólag lettek beszkennelve):

 

 

Beszámoló 2002 évi BME 24 órás programozói versenyről

Beszámoló egy 14 évvel ezelőtti programozóversenyről 🙂

2002.04.26. és 2002.04.28. között került megrendezésre Budapesten a BME 24 órás programozói verseny, melyen a Tumuslak Vorvahes Team és a Majestic Games is részt vett (közös csapat indításával). Jelen írásban erről az eseményről szeretnék röviden beszámolni.

Még hónapokkal a lebonyolítás tényleges időpontja előtt szereztem tudomást (a Demoscene.hu lapról) a versenyről. Ezen fellelkesülve rögtön hozzáfogtam a szükséges 3 fős csapat megszervezéséhez, amely végül is a Tumuslak Vorvahes Team és a Majestic Games tagjaiból állt össze. (Valójában ex-Neoprimitives tagokról van szó…) A csapat neve Elmerik ötlete alapján Brain Cluster Inc. lett, a tagok pedig az alábbiak:

  • Török Viktor (Kapitány)
  • Török Imre (Elmerik)
  • Tóth Ferenc (Feri)

Miután némi nehézségek árán elkészítettük a szükséges feltételként megjelölt magyar és angol nyelvű önéletrajzokat, majd regisztráltuk a csapatot, már csak a várakozás maradt hátra (és persze a verseny levelezőlistájának olvasgatása).

2002.04.26-án elérkezett a várva várt nap. Szépen bepakoltuk gépeinket és egyéb kacatjainkat a szállítóeszközként funkcionáló Zsiguliba, majd nekiindultunk a hosszú útnak (Zsigulival még egy Szentes – Budapest út is hosszúnak tűnik, főleg úgy, hogy még hárman is alig férünk el a bepakolt gépektől…)

Mikor megérkeztünk Budapestre, első dolgunk a kollégium megkeresése volt. Ez némi nehézségekbe ütközött, ui. sehogy nem sikerült megtalálni a Kruspér utcát. (Egyirányú utcák rulez!!!) Mire végre megtaláltuk, kiderült, hogy a portás bácsi nem tud arról, hogy itt nekünk szállás lenne foglalva. Végül abban maradtunk a portással, hogy majd beszélünk a szervezőkkel. (Rövidesen beszéltünk is velük. Ők dícséretes gyorsasággal tisztázták is a helyzetet, így lett szállásunk.)

A szálláskeresés nehézségei után átmentünk a BME Informatikai épületébe, ahol – némi késéssel – lehetőségünk nyílt a regisztrációra. Itt megkaptuk a verseny egyenpólóját, egy InfoByte újságot és a termünket, ahová bepakoltunk minden kacatot, amit magunkkal hoztunk. Itt először részletes hardverlistát kellett készítenünk a gépeinkről (későbbi félreértések elkerülése végett), majd be lehetett üzemelni a rendszert. Mikor úgy láttuk, hogy minden rendben, elmentünk a kollégiumba, hogy elfoglaljuk a szállást.

A szállás elfoglalása sikerült is minden különösebb probléma nélkül. A kapott szobával kapcsolatban semmi problémát nem tapasztaltunk, minden tiszta, rendezett volt. Az éjszaka folyamán viszont kiderült egy súlyos hiányossága: nem volt hangszigetelt. Csapatunk naivan azt gondolta, hogy péntek este lehet pihenni egy kollégiumban. Ez sajnos nem jött be. A szórakozásra vágyó fiatalság egész éjszaka az ablakunk alatt ordítozott, randalírozott, kapukat rugdosott stb. Hajnal 4-kor még valamelyik szomszédos szobában zenét “hallgattak”, úgyhogy kb. 5 óra felé sikerült elaludnunk. Persze a versenyre időben oda kellett érni (8 óra 30-ra), tehát “tökéletesen” kipihenten érkeztünk meg a megnyitóra. Ez a kellemesen eltöltött éjszaka később erősen meg is látszott a teljesítményünkön.

2002.04.27-én reggel 8 óra 30-kor kezdődött meg a verseny megnyitó ünnepsége. Itt ismeretették a feltételeket, majd csapatonként át lehetett venni a versenyhez szükséges felszereléseket. 9 óra után néhány perccel megkezdődött a verseny.

A versennyel kapcsolatban az alábbiakat célszerű tudni:

  • 3 fős csapatok indulhatnak
  • 24 óra az időtartam
  • a fejlesztéshez tetszőleges eszközöket lehet használni
  • a verseny zárt, azaz kezdés után 24 órán keresztül se ki, se be nem lehet közlekedni
  • a zártsághoz tartozik, hogy mobilon sem lehet kommunikálni

Tehát reggel 9 óra után el voltunk zárva a külvilágtól. Első lépésként a terem előtt felhalmozott téglákat hordtuk be (ezekből kellett később tesztpályát építeni), majd második lépésként a feladatot vettük szemügyre. A feladat lényegében egy téma köré épült, de több, önállóan is megoldható részből állt. A fő téma a robotok programozása, irányítása volt; hogy “életszagúbb” legyen a dolog, minden csapat kapott egy doboz LEGO-t, amelyből robotokat lehetett összerakni. A szervezők ezen ötlete – szerintem – már önmagában megalapozta a verseny pozitív hangulatát. Érdekes volt nézni a jórészt már nem diákkorú versenyzőket, akik a környező világról megfeledkezve építették a különféle robotokat. Én ezt a feladatot Elmerikre hagytam – mivel ő inkább hardveres beállítottságú -, majd nekiálltam labirintusszerkesztőt írni Delphi 6-ban.

Telt-múlt az idő… A verseny során az alábbiakat tapasztaltam:

  • végig nagyon jó volt a hangulat
  • rengeteg élelmet halmoztak fel a szervezők, úgyhogy a versenyzők egy percig sem éheztek
  • nagyon nehéz akár 12 órán keresztül is úgy programozni, hogy az ember nem aludt előtte rendesen
  • viszont akár asztal mellett ülve is könnyen el lehet aludni, ha igazán álmos az ember

A verseny során elkészítettük robotunkat, akit az Aliens androidja után Bishopnak neveztünk el. Szegény Bishop – bár nagyon kedves volt szívünknek – nem érte el a filmbeli robot képességeit, sőt – Feri megfogalmazása szerint – elég tompa volt. Ezzel szemben bátorságban nem szenvedett hiányt, ha kellett, akár a falon is áttört, bár néha kiesett a kereke, de ez nem szegte kedvét. Korlátozott képességeinek fő oka az volt, hogy bár Elmerik a 24 óra alatt részletesen kiismerte a robotok szerkesztésének alapelveit, de a ciklusok és elágazások rejtelmeinek felderítésére már nem volt ideje, így Bishop – programozási hiányosságai miatt – nem felelt meg a feladatban meghatározott feltételeknek.

Az utolsó néhány órában már annyira fáradtak voltunk, hogy semmi érdemi tevékenységet nem tudtunk kifejteni, még a 10 pontot érő reggeli tornára sem mentünk le.

A verseny vasárnap reggel 9 óra után ért véget. Ezután a zsüri tagjai végigjárták a csapatokat, és értékelték az elkészült programokat. Csapatunk a labirintusszerkesztőt és a LOGO interpretert készítette el értékelhető formában, melyekre összesen 54 pontot kaptunk.

A verseny záróaktusa az eredményhirdetés volt. Itt az első csapat minden tagja 1-1 doboz LEGO-t kapott. (Kár, hogy a többi csapatra ez nem volt igaz :-)))) A “futottak még” (>11.helyezés) csapatok tagjai oklevelet kaptak. Ekkor még nem derült ki, de később (Interneten keresztül) megtudtuk, hogy a megszerzett 54 pontunk a 29. helyre volt elegendő.

Az eredményhirdetés után következett a pakolás, majd a kijelentkezés (HW-listák átnézése). Ezen procedúra után bepakoltunk a Zsiguliba, majd hazafelé vettük az irányt. Vasárnap este – hétfő reggel összesen több, mint 13 órát aludtam, és még ezután sem éreztem magam kipihentnek. De nem probléma, mert egy igen pozitív élménnyel lettem gazdagabb.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a szervezőknek sikerült egy olyan versenyt összehozni, amelyet nehéz lesz a jövőben hangulat szempontjából felülmúlni. Reméljük, hogy jövőre is lesz verseny, és hogy ismét ott lehet résztvevőként a Brain Cluster Inc.

01b

02b

04b

05b

 

6.Szegedi Retroszámítógép, Video és Kvarcjáték Kiállítás beszámoló

2015 április 11-én és 12-én immár hatodik alkalommal rendezték meg a Szegedi Retroszámítógép, Video és Kvarcjáték Kiállítást. Szokásos csapatunkkal (Elmerik, Tegze és én, azaz Kapitány) idén is meglátogattuk eme jeles eseményt a szegedi Agórában.

Nagyjából 9 órakor indultunk el Szentesről Elmerik autójával. Szegedre érkezésünk után először is elmentünk a Mekibe, ahol ettünk némi gyorskaját:

meki

Itt készítettem a Nokia Lumiámmal ezt a bizalomgerjesztő szelfit:

szelfi

Aztán pedig elmentünk az Agórába (a fotón Tegze és Elmerik látható):

megerkeztunk

Miután megvettük a belépőjegyet, elsőként az informatikatörténeti kiállítást néztük meg. Ez egy egyedülálló látványosság (annak, aki szereti a technikatörténetet). Ma már harmadszor jártam végig a kiállítást, de ezt nem lehet megunni.

terminal

pck

Játszottunk egy fizikai szimulációs programmal is:

surface

Ezután megnéztük a fizikai látványlabort, ami szintén nagyon érdekes volt, de itt nem fotóztam.

A fizika után az ADSR-féle kiállítás (ami miatt valójában idejöttünk) felé vettük az irányt. Itt – valószínűleg az ebédidő miatt – pont egy nyugis időszakot fogtunk ki, így volt idő arra, hogy egy csomót beszélgessünk ADSR-rel és Sakmannal. A beszélgetés után-közben készítettem egy pár fotót a gépekről, illetve csináltam egy – nem a tökéletes kamerakezeléséről felismerhető – videót:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Aztán pedig teljesen véletlenül észrevettem egy valódi, papírból és műanyagból készült Donkey Kong társasjátékot:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

El is kezdtünk vele játszani:

Egy parti lejátszása után számunkra véget is ért a mai program: elköszöntünk az ismerősöktől, majd – egy újabb gyorskajálás után – hazamentünk Szentesre.

A 2015-ös kiállítás már a hatodik ilyen alkalom volt, de még mindig nem vált unalmassá számunkra a dolog. Ismét volt egy jó napunk, amikor nosztalgiázhattunk, és jól érezhettük magunkat. Köszönet ezért a szervezőknek! Remélem, hogy jövőre ismét alkalmunk lesz részt venni egy hasonló rendezvényen.