Érdekes írás jelent meg még évekkel ezelőtt Jeff Spender tollából Álmaink útján címmel, melyet régebben a http://almainkutjan.freeweb.hu/ címen lehetett megtalálni. Ez az oldal már nem elérhető, de egy lementett verzió itt olvasható: http://modzone.web4.hu/almaink-utjan. Jeff Spender a magyar Stormregion játékfejlesztő cég történetének kezdeteit meséli el, elsősorban azt az időszakot, amikor csapat még garázsfejlesztőként működött, úgymond nem hivatalos formában.
„Azt hiszem, hogy egyedülálló a kezdeményezés. Eddig soha senki nem beszélt arról, hogy mi történt előtte, hogyan kezdődött, mi volt, mielőtt egy nevesebb, közismert játékfejlesztő cég megjelent a játékfejlesztő szakmában. Pedig nagy segítség lett volna – számomra biztos -, ha például a Digital Reality a 90-es években kiteríti a lapjait. Hogyan kezdték, mit csináltak, miként. Talán több csapat túléli a garázsfejlesztést, megpróbáltatásokat és befut. Lett volna miből hitet meríteni. Talán a magyar játékfejlesztés fénykorában élnénk. Talán.
Ha végül cigányútra is ment, elvitatni nem lehet, hogy sikertörténet volt a Stormregion. Aztán utánunk a vízözön. Csőd. Egy évtizedre volt szükségem, hogy mindent a helyére rakjak magamban és más perspektívákból is képes legyek végigvizslatni történetünket. Remélem úgy sikerül, hogy más is tanul belőle, másnak hasznára lesz.”
Közismert tény, hogy a Stormregion, több sikeres és jó játék fejlesztője, 2008-ban csődbe ment. Sajnálatos eset, többek között azért is, mert magyar dolgozókat foglalkoztató cégről volt szó. Mai világunkban sajnos nem egyedülálló esetről van szó. A végkifejlet ismeretében szomorú volt olvasni a történetet. A Stormregion egy olyan csapat volt, amelyben – sok más magyar garázscsapattól eltérően – megvolt a tudás és az energia ahhoz, hogy nagy dolgokat hozzanak létre, és nem hobbiként, hanem fő foglalkozásként űzzék a játékfejlesztést.
Az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején a Neoprimitives csapat keretein belül mi, szentesi számtechesek is próbálkoztunk hasonló dolgokkal, de végül nem jutottunk el a céggé alakulásig. Ellenben jól éreztük magunkat, sokat tanultunk, lemezújságokat és kisebb játékokat készítettünk. És ami a legfontosabb: a mai napig megmaradt a tagok közötti barátság.
