Commodore 1541 FDD

A mai napon a Commodore 1541-es floppy disk drive-ja került figyelmem középpontjába. A 80-as években a Commodore 64 tulajdonosok jó része kénytelen volt beérni a mágneslemeznél jóval lassabb kazettás adattárolással, és egy ilyen floppy meghajtó sok esetben csak álom volt. Én 1988-ban kaptam meg egy NSZK-beli kirándulás során az első C64-emet, és jó ideig a már meglévő VIC-20-as gép magnóját használtam hozzá. Aztán egy következő NSZK-s út során vettünk egy 1541-II-t, és akkor végre félretehettem a magnót 🙂 Ez a 1541-II a mai napig megvan, de azóta sikerült innen-onnan beszerezni további példányokat is.

Először egy régi barna színű FDD-t vettem elő hungarocell dobozából. Ezt a darabot egy ismerősöm ismerőse találta a garázsban, és valószínűleg ki akarta dobni, de szerencsére az ismerős megmentette, és elhozta nekem. A floppy egy kicsit koszos volt, ezért egy vizes ruhával áttörölgettem, majd jöhetett a szárazra törlés. Így néz ki a megtisztított 1541-es:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ezután csavarhúzót és teszkós ecsetet ragadtam, és szétszedtem a meghajtót. Tanulván a múltkori TVC-s esetből, amikor is a művelet után nem tudtam összerakni a gépet, most nem mertem nagyon apró darabokra bontani a 1541-est, ezért csak a négy alsó csavart tekertem ki, és a felső burkolatot távolítottam el. Így néz ki a fedőlap nélküli, kisöprögetett FDD:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Egy másik szögből nézve:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az is kiderült, hogy ez a példány Hong Kongból származik:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ezután nekiálltam összerakni a floppyt, és szerencsére minden gond nélkül sikerült 🙂

Azután elkezdtem keresgélni az egyik retrótároló szekrényben, és a kezembe került egy másik, világosabb színű 1541-verzió. Ezen a leleten egy kicsit meglepődtem, mert nem is emlékeztem arra, hogy nekem van ilyenem. Ezt a darabot is megtisztítottam, de elfelejtettem szárazra törölni, ezért egy kicsit csillog a fényképen:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ez a példány Nyugat-Németországban készült:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ezután pedig egy 1541-II körbefotózása következett. Sajnos ezt is elfelejtettem letörölni száraz ronggyal, ezért ez is csillog:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A 1541-II Japánból érkezett hozzám:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Végezetül benéztem az egyik könyvszekrényembe is, ahol megtaláltam az Englisch – Szczepanowski szerzőpáros művét, melynek címe A VC-1541-es lemezegység programozása (A nagy floppy könyv), vagy eredeti címén Das Große Floppy Buch. Ez a könyv eredetileg 1983-as, a magyar nyelvű második kiadás (Data Becker – Novotrade) 1986-ban jelent meg, és 355 Ft-ért lehetett megvásárolni. Annak idején sokat forgattam, de már nem emlékszem pontosan a tartalmára, de első ránézésre rengeteg assembly nyelvű programlista van benne 🙂

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mi és a computer

1983-ban a magyar tévében leadtak egy sorozatot, amely a számítógép iránt érdeklődőknek szólt, a címe pedig Mi és a computer volt. Ebben az időben kezdett megjelenni Magyarországon a számítástechnika az iskolákban és az otthonokban is, bölcs vezetésünk pedig úgy döntött, hogy a kibernetika immáron nem burzsoá áltudomány, hanem egy népszerűsítésre érdemes téma. Így hát több területen is megindult a népszerűsítő tevékenység: számítástechnikai könyvek és folyóiratok jelentek meg, az iskolák gépeket kaptak, országszerte (többek között Szentesen is) mikroklubokat hoztak létre, programozási tanfolyamokat szerveztek (pl. TV BASIC), és a tévében is lehetett számítógépes műsorokat nézni. A Mi és a computer pont egy ilyen műsor volt. Persze mai szemmel nézve elég kezdetleges dolgokat mutattak be annak idején, de a retró téma iránt érdeklődőknek éppen ezért mind a mai napig nagyon érdekes. Az M3 csatorna a közelmúltban leadta ezt a régi műsort, és azok szerencséjére, akik nem vették ezt észre, a Youtube-ra is felkerültek az adások.

Ezen a címen lehet elérni a Mi és a computer egyes részeit:

https://www.youtube.com/playlist?list=PLOP8Yr2L_8pffgU5mgtDoFeDaV241sUJH

Jó szórakozást 🙂

 

Videoton TV Computer

A Vaterán nemrégiben sikerült beszereznem (ADSR kolléga jóvoltából) egy eredeti Videoton TV Computert. Annak idején, a 80-as évek második felében ez a típus teljesen kimaradt az életemből, de ettől függetlenül nagyon örültem, hogy végre egy ilyen gép boldog tulajdonosa lehetek. Ma délután volt egy kis szabadidőm, ezért nekiálltam körbefotózni a gépet.

Először is elpakoltam az asztalomról, ami a fotózás előtt így nézett ki:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Aztán egy vizes ruhával letörölgettem a gépről a port. Így néz ki egy megtisztított 64K-s TVC:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A billentyűzet közelebbről:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Magyar gyártmány!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Aztán pedig nekiálltam szétszerelni a gépet. A szétszedési a fázis nem is jelentett különösebb gondot. Így néz ki a TVC két darabban:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az alaplap közelebbről:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Végül aztán megpróbáltam összerakni a gépet. Ekkor kiderült, hogy nem volt túl bölcs döntés részemről a szétszedés, mert igaz, hogy érdekes képeket sikerült készítenem, de minimális kézügyességemnek köszönhetően összerakni már nem sikerült a TVC-t. Az alaplap állandóan elcsúszkált, így nem tudtam visszatekerni a csavarokat, tönkretenni pedig nem akartam a szép új szerzeményemet 🙂 Mindegy, majd ha kialudtam magam, még egyszer nekifutok 🙂

 

Windows 95 üzenetek

Még valamikor a 90-es évek második felében az akkor újdonságnak számító Windows 95 alatt találkoztam a következő üzenetekkel:

Microsoft Windows Felbukkanó Program Támogatás
Ez vajon mi lehet?

Érvénytelen típusú adathordozó írás meghajtó J
Megszakítás, Ismét, Kihagyás, Mégse?

Szép magyar nyelvű hibajelzés…

Több elvégezhető
Sok örömet

A Windows telepítő főcímei…

Az MS-DOS alapú játékok jobban és megbízhatóbban futnak.
A tapasztalat egy kicsit mást mutatott!

Semmi sem lehetetlen.
Win95 alatt tényleg nem!

Minden szórakoztatóbb.
Főleg újratelepíteni a Windowst…

Erről eszembe is jutott a következő vicc:

Egyszer volt egy fiatal férfi, aki a világ legnagyobb  írója szeretett volna lenni. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit ért ezen, azt válaszolta:

  • olyan dolgokat akarok írni, amit az egész világ olvasni fog
  • olyat, amire az emberek valódi érzelmekkel reagálnak
  • olyat, amelytől sikítani, sírni, a fájdalomtól és dühtől ordítani fognak

Kívánsága teljesült: most a Microsoftnál dolgozik, és hibaüzeneteket ír.

1001/3 játék C64/128

1001_3_front_coverNéhány napja került a kezembe az LSI Alkalmazástechnikai Tanácsadó Szolgálat által 1988-ban kiadott, a Kiss László – Szécsi György szerzőpáros billentyűzetéből származó 1001/3 játék, C64/128 című könyv. Az utolsó oldalak egyikéről megtudhatjuk, hogy a kéziratot 1988.03.31-én zárták le, tehát az írás több évtizedes állapotokat tükröz. Ha valakit érdekel a teljes mű, akkor a http://pcvilag.muskatli.hu/irodalom/CoV/E1p3/e1p3.html címen megtalálhatja az oldalanként beszkennelt változatot.

Ebben az időben nekem (és ismerőseim többségének is) Commodore 64-es gépem volt otthon, melyet Ausztriából vagy az NSZK-ból tudtunk behozni. A könyv is ezt a géptípust helyezi előtérbe. Őszinte sajnálatomra ma már nem jelennek meg új Commodore gépek, egy teljesen PC-központú világban élünk, így hát nem marad más, mint a nosztalgia 🙂 Lássuk hát, miről is szól a könyv, és nosztalgiázzunk együtt!

A könyv belső borítóján egy hirdetést találhatunk:  Az itt látható C64 programkazetták utánvéttel megrendelhetők a következő címen keresztül: Spectrum Világ. Egy kazetta ÁFA-val és postaköltséggel együtt 250.-Ft. Kérjük a kazetta (kazetták) jelzését pontosan megnevezni. Mondanom sem kell, a kazetták nem teljesen jogtiszta programokat tartalmaztak 🙂

Az első fejezetben játékpoke-ok tömegét találhatjuk. Ezek olyan kódok voltak, amelyeket ha a program betöltése (LOAD utasítás) után beírtunk a POKE utasítás segítségével, akkor örökéletet, végtelen energiát vagy sérthetetlenséget kaptunk cserébe. Megtudhatjuk azt is, hogyan lehet a C64-en meleg resetet végrehajtani: össze kell érinteni a felhasználói port első (GND) és harmadik (RESET) lábát. Ezt volt, aki körömollóval csinálta, én inkább vettem egy “gyári” resetgombot…

A második fejezet egy játék-mikrolexikont tartalmaz. Ez a lexikon kategóriánként felsorol egy csomó játékot és azok terjesztőit. Itt jó néhány olyan kiadóval találkozhatunk, akikről azóta már nem nagyon lehet hallani: Alligata, Ariolasoft, Hewson, Martech, hogy csak párat említsek. Összesen 501 játékcímmel találkozhatunk; látható, hogy már akkoriban is aktívak voltak a játékfejlesztők.

A harmadik fejezetben az akkori játékújdonságokról írnak. A fejezet kezdő sorait érdemes szó szerint idézni: A legújabb játékprogramok hozzáférhetőségét tekintve kis hazánk elég siralmas helyzetben van: mindössze Jugoszlávián illetve az NSZK-n keresztül szivárognak be az igazán újdonságnak ható játékok. Ezek itthoni elterjedése még siralmasabb, mert Magyarországon nincsen rendesen megszervezett klubhálózat és a főváros egyes – jobb kapcsolatokkal rendelkező – klubjain kívül megakad a programok terjedése, általában a szomszéd készletének lemásolására korlátozódik. A régi szép idők 🙂 A fejezet a következő játékújdonságokat ismerteti: Andy Capp (Mirrorsoft), Test Drive (Electronic Arts), Flying Shark (Firebird), Knightmare (Activision), Garfield (The Edge), Mask II (Gremlin Graphics), Annals of Rome (PSS), Dark Sceptre (Beyond), Combat School (Ocean), Rastan saga (Ocean).

A negyedik fejezet (gyakran kinézhetetlen) térképmellékleteket tartalmaz. Itt van egyik kedvenc játékom, a Cauldron II térképe is (sajnos a térképpel együtt sem sikerült végigjátszani).

Az ötödik fejezet tartalmazza az igazán érdekes részeket, mégpedig a játékleírásokat. A következő programok leírását olvashatjuk: Infiltrator II, Destroyer, Terra Cognita, Sky Fox, Antiriad, Időrégész, Heartland, Desert Fox, Tir Na Nog. Tanulságos beleolvasni a leírásokba, mert így világossá válik, hogy nem csak manapság készítenek nehezen végigjátszható (ám komoly játékélményt nyújtó) programokat. A Commodore 64 hardveres és szoftveres szempontból is sokkal gyengébb volt, mint a mai PC-k, mégis olyan progik készültek rá, amelyek alaposan megizzasztották a játékost. Példaként ki lehet emelni a Terra Congnita-t (a mellékelt térképet úgy készítették, hogy videomagnóra vették a játékot, és a kazettáról visszajátszva lépésenként rajzolták meg), az Időrégészt (nagyszerű magyar nyelvű szöveges kalandjáték) és a Tir Na Nog-ot (amit a leírás készítője másfél év alatt játszott végig, és úgy becsülte, hogy egy teljes leírás kb. 300 oldal lenne).

tir_na_nog_c64

A hatodik fejezet egy igazán érdekes program leírását tartalmazza, mégpedig az Outlaw cég által megjelentetett Shoot´em up Construction Kit című játékszerkesztő programét. Annak idején én is kísérleteztem vele, egész jó kis scrollozós, űrhajós, lövöldözős játékokat lehetett vele összerakni.

A hetedik fejezet az Art Studio című programot ismerteti. Ez egy nagyon jó C64-es rajzolóprogram volt (többnyire joystickkal használtuk, de az egeret is kezelte!), és vele készítettük Commodore-játékkezdeményeink grafikai elemeit.

A nyolcadik fejezetben a Disk Manager V2.3 nevezetű programról olvashatunk (ezt a programot soha nem használtam, így nem tudok róla bővebbet mondani).

A hátsó borító belső oldalán a rendelhető kazetták felsorolása folytatódik. Volt olyan ismerősöm, aki rendelt is kazettákat (nem vagyok benne biztos, hogy az itt megadott címről), de nem teljesen azt kapta, amire számított… Én (akkori osztálytársaimmal összefogva) inkább egy másik címen rendeltem lemezes programokat – mindössze 20 forintba került egy-egy játék 🙂

Végül pedig megtudhatjuk, hogy a könyv ára 155 Ft volt. Akkoriban ez nekem (mint diáknak) soknak tűnt, ma már ennyi pénzért egy fél adag levest sem lehet venni az üzemi konyhán.

Remélem, írásommal sikerült egy érdekes visszatekintést adni a 1988-ban játszott játékok világába. Ha tetszett, jelezzétek, szívesen írok más könyvekről is, van még nálam pár régi darab…

Régi újságok – Ötlet BIT-LET

Sok olyan újság létezett valaha, amely még az 1980-as, 1990-es években jelent meg, de sajnos már megszűntek, többé nem adják ki őket. Némelyikük hosszú éveket élt meg, néhányuk pedig egy-két szám után befejezte evilági pályafutását. Én 1985 óta gyűjtögetem a különféle számítástechnikai lapokat, így elég bőséges anyag áll rendelkezésemre. Most az Ötlet című újság mellékleteként megjelent BIT-LET-nek szeretnék néhány sort szentelni.

otlet85Az első olyan saját tulajdonú újságom, melyben programozásról esett szó, az Ötlet85 1985. június 27-i száma volt. Az Ötlet egy olyan kiadvány volt, melyben egyébként is érdekes, az akkori szocialista rendszer viszonyai között újító szellemű írásokat közöltek, úgyhogy néhány évvel később az újság gimnazista korom egyik kedvenc olvasmányává vált, és több évig előfizetője is voltam a lapnak. Az újító szellem egyik megnyilvánulásaként havonta egy alkalommal egy 16 oldalas, BIT-LET című mellékletben számítástechnikával (főként programozással) kapcsolatos írásokat jelentettek meg. A melléklet általában Angyalosi László bevezetőjével kezdődött, majd kétoldalas híroldallal folytatódott. Utána következett az a rész, ami engem leginkább érdekelt: különféle, elsősorban Basic és assembly nyelvű programlisták gyűjteménye. 1985-ben számomra egyetlen programozási nyelv létezett, a Basic, melyet a Commodore és Sinclair cég által gyártott gépeken gyakorolhattunk, és az elsődleges információforrásunk a BIT-LET volt. Persze akkoriban még szó sem volt sem lemez-, sem CD-mellékletről, így a programok nyomtatásban, papíron jelentek meg, és ha ki akartam őket próbálni, akkor pötyöghettem be a gépbe a hosszú listákat 🙂 Néhány cím érdekességképpen az említett számból: Grafikus ZX-81, Totodóre 64, Lift, Lebegőpontos aritmetika a Spectrumon III., VC20 prolongálva. Hát igen, akkoriban még nem a PC állt a figyelem középpontjában, és volt választási lehetőség, már ami a gépek típusát illeti. A BIT-LET-en kívül még volt egy kétoldalas rovat is az újságban, mely az akkor népszerű TV-BASIC (a TV-ben sugárzott, Basic nyelvet oktató műsor) sorozathoz kapcsolódott.

otlet86A képen látható szám 1986. május 22-én jelent meg. Ennek a kiadásnak több érdekessége is volt. Egyrészt, mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja, színes volt a fedőlapja. Ez emlékezetem szerint sem azelőtt, sem azután nem fordult elő a lap történetében, legalábbis addig, amíg én előfizető voltam. Másodsorban majdnem a teljes újság a számítástechnikával kapcsolatos témákról szólt (ez sem fordult elő túl gyakran). Harmadszor volt benne egy Vallató című rovat, melyben (a mai hardvertesztekhez hasonlóan) potenciális iskolaszámítógépeket „vallattak” különféle szempontok alapján. Érdekes a vizsgált gépek felsorolása, néhányukra talán ma már nem is emlékszünk: HT3080C, Commodore 16, TV Computer, Pro-Primo, Microdat (Datacoop), Homelab 4. Ezeken túl a később önállóan megjelenő Commodore újság egy példánya is helyet kapott az Ötlet ezen számában. Itt hírt adtak a Commodore Egyesület megalakulásáról, ahol megtudhattuk, hogy a Commodore Deákpáholy éves tagdíja 116 Ft, a Commodore Pluszpáholyé pedig 1264 Ft; örömmel vettük tudomásul, hogy megjelent a Commodore számítógépcsalád legújabb tagja, az Amiga; és telefoninterjút olvashattunk Mr. Nick Bessey-vel, a Commodore Electronic vezérigazgatóhelyettesével. Sajnos ma a Commodore cégről, mint minőségi számítógépek gyártójáról csak múlt időben beszélhetünk, de a gépcsalád rajongói tovább őrzik a Commodore emlékét, ezt mutatja az Interneten található számos Commodore témájú honlap is.

Megemlítendő még, hogy volt a BIT-LET-nek egy érdekes (és viszonylag vastagabb) kiadása, mely Szuper BIT-LET címen jelent meg, és a BIT-LET-ben addig megjelent írásokból tartalmazott válogatást.

szuper_bitlet

Végezetül következzen két érdekes hír a BIT-LET 1985. június 27-i számából:

Megtört a jég!

Hosszú vita, húzódozás után megtört a jég az NDK iskola- és oktatásügyében. A következő tanévtől kezdődően a hetedikes diákok számára nemcsak lehetséges, de kötelező is lesz a zsebszámológép használata. A döntést széles körű kísérletek előzték meg, melynek során döntöttek úgy, hogy hat iskolai év után, számolni már biztosan tudó gyerekeknek adják kézbe a számológépet.

Primo-kölcsön

Az MTA SZTAKI, az Elektromodul és a Sárisápi Mgtsz által alapított Microkey Kft. száz darab Primo mikrogépet adott kölcsön fél évre a KISZ Központi Bizottságának. A gépek olyan KISZ-szervezetekhez kerülnek, amelyek vállalják, hogy tanfolyamot szerveznek, klubot alapítanak. A fél év lejártával a KISZ-szervezetek, ha megtetszett nekik a dolog, húsz százalékkal olcsóbban meg is vásárolhatják a Primót.

 

Parrot Corporation

A Parrot Corportation egy floppy diskeket gyártó brit cég volt az 1980-as években. A Wikipedia tanúsága szerint 1983 és 1989 között működött (elég zavaros háttérrel), amíg végül csődbe nem ment. Az általuk gyártott lemezekből jó néhány eljutott Magyarországra is, több ismerősöm is használta a Parrot floppykat C64-es programok tárolására.

A régi prospektusaim között keresgélve találtam két – ki tudja, honnan származó – régi Parrot-szórólapot.

Itt látható az egyik:

parrot_1

 

Itt pedig a másik:

parrot_2

 

A beszkennelt, kétoldalas változatot innen lehet letölteni:

http://www.retrocomputer.eu/download/parrot1.pdf

http://www.retrocomputer.eu/download/parrot2.pdf

Magyar reklámfilm a YouTube-on:

http://youtu.be/36FN1dsUBfI

Bónuszként pedig itt van egy jókora lemeztartó doboz a nagy papagájos logóval:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

ZX Spectrum játékok I.

Az utóbbi időben sikerült jó néhány régi számítógépes játékot tartalmazó magnókazettát beszereznem innen-onnan (Vateráról, Zsibvásárról, eBay-ről stb.). Ezek közül szeretnék néhányat bemutatni, kezdve a sort három ZX Spectrum játékkal.

A Pssst-re jól emlékszem, annak idején sokat játszottam vele unokatestvérem gépén. A sakk és a reversi programmal kapcsolatban pedig érdekes belegondolni, hogy egy olyan, a mai PC-kel összehasonlítva nagyon gyenge teljesítményű gépre, mint a Spectrum, is képesek voltak működőképes, kétszemélyes játékokat készíteni. Persze valószínűleg Kaszparovot nem győzték volna le, de azért programozói szemmel nézve elismerendő a fejlesztők munkája.

pssst

 

chess

 

reversi

A Hardver

Ha valaki valamilyen okból számítástechnikával foglalkozik, nap mint nap testközelből találkozik a számítógépek megfogható részét alkotó Hardverrel. Én már jó pár éve foglalkozom hobbyból is és a munkám során is a gépekkel, és az a tapasztalatom, hogy ócska, vacak hardverelemeket nem éri meg beszerezni, ugyanis a rossz alkatrészek csak bosszúságot okoznak, miközben pár ezer forint többletkiadással már egész jó középkategóriás dolgokat is vehetnénk. A hardver működése önmagában is elég homályos; ha ehhez még hozzáadjuk a programozók ezrei által készített, bugokkal terhelt programokat, akkor bizony elég sötét kép tárul elénk. A számítógépek mellett töltött hosszú évek során jó pár kellemes és kellemetlen tapasztalatot szereztem, ezek közül szeretnék párat megosztani a Tisztelt Olvasókkal.

  1. Vannak olyan gépek, amelyek szinte elnyűhetetlennek bizonyultak. Ha ma előveszem az 1988-as Commodore 64-esemet – autós hasonlattal élve – pöccre indul. Ugyanez történik mondjuk egy hasonló korú ZX Spectrum esetén is. A mai PC-k esetén már nem ennyire jók a tapasztalatok…
  2. A régi Commodore gépek esetén a joystickok jelentették a rendszer gyenge elemét. Volt jó pár olyan játék, amelyet nemes egyszerűséggel “joystick-gyilkos”-nak neveztek, ui. a program végigjátszása után könnyen véget érhetett botkormányunk földi pályafutása. Érdekes volt a “mikrokapcsolós” joystick is: a kapcsolók minden mozdulat után kattantak egy jó nagyot.
  3. Régen, amikor még nehezebb volt jó (vagy akármilyen) minőségű monitorokat beszerezni, a magyar ember szovjet gyártmányú, fekete-fehér Junoszty TV-ken használta a nyugatról behozott számítógépét. A Junoszty több órás bámulása általában heveny fejgörcsöt okozott (nesze neked ergonómia). Később már megjelentek a normális monitorok is, sőt be is lehetett szerezni őket. Először a narancssárga-fekete Hercules monitorok terjedtek el, amelyekbe elég könnyen “beleégett” a kép (ha valaki mindig ugyanazt a programot használta, akkor a monitoron kikapcsolás után is megmaradt a program ablakainak kerete). Ma már a TFT-monitorok a tipikusak. Egy fontos dolgot azért megjegyeznék: a monitorok általában rosszul viselik, ha – például a virágok helyett – megöntözik őket (megtörtént eset :-)).
  4. Egyszer az egyik amigás ismerősömtől vettem egy használt Amiga 1200-ast. Egy külső, 80 MB-os vinyó is került a gép mellé, de sajnos azt nem lehetett a gép dobozába beszerelni. A kábelt valahogyan ki kellett vezetni: a megoldást a bőrdíszműves kés jelentette, mellyel ismerősöm kivéste a gép oldalát, s így megtörténhetett a vinyó beüzemelése.
  5. Marcel Gagné idéz egy forrást, mely szerint egy rendszergazda a nyomtatási feladatokra fordított idejét munkaidejének 25 százalékára becsülte. A nyomtatók valóban tudnak érdekes dolgokat produkálni. Volt olyan nyomtató, amelybe egerek költöztek. Ez még nem lett volna akkora baj, de az egerek eliminálása céljából bevetett egérragasztó megadta a nyomtatónak a kegyelemdöfést. Más nyomtatók ragadnak a kosztól. A felhasználók is szeretik javítani a printert: van, aki szerint a nyomtatófej tisztítására a bicska az ideális eszköz.
  6. Marcel Gagné szerint “soha egyetlen adat sem olyan értékes, mint azon a napon, amikor helyre kell állítani”. Igaza van. Az adatokat menteni kell. De mire mentsünk? A mentés eszközét egykor a magnókazetta jelentette. Nyugati rokonaink látogatásaik alkalmával gyakran hoztak kazettákat: ennek nagyon örültünk, mert így volt helyünk a játékok másolgatására (kazettás turbó programokkal). Később áttértünk a 5.25-ös floppy használatára. Ez óriási előrelépést jelentett a kazettához képest. Persze ez sem volt tökéletes, ti. a floppy nem egy örök élet. Egyik ismerősöm egyszer egy egész doboz 3.5-ös (amigás programokat tartalmazó) floppyt felejtett a gázkonvektoron; az eredményt nem nehéz elképzelni: egy doboznyi szépen megolvadt lemez maradt az esemény után. Nekem is olvadtak meg (Scotch márkájú) lemezeim a napon: a Commodore meghajtója még így is beolvasta. Később, a PC-s időszakban már alapvető tartozékká vált a winchester, de erről inkább a következő pontban szólok.
  7. A winchester vagy merevlemez egy elég strapabíró adattároló egység, de gyakran ez is megvicceli a szerencsétlen felhasználót. Van olyan 80 MB-os vinyóm, ami még mindig működik, és volt olyan 120 GB-os egységem, ami a garanciaidőn belül megadta magát (és persze vitte magával az összes adatot). Ha a winchester elkezd kattogni, akkor a legtöbb, amit tehetünk, hogy érzékeny búcsút veszünk az adatainktól…
  8. Később már CD-re is tudtunk archiválni. A CD-írás egy időben úgy történt, hogy elvittük a vinyót a közeli számtech boltba, ahol másnapra megírták nekünk a CD-t. Persze ez nem volt egy olcsó mulatság, így hát az ember jól meggondolta, hogy mit írat ki CD-re. Manapság már a DVD-író is olcsón kapható; így otthon is lehet gyártani az illegális lemezeket 🙂
  9. Az egér is kellemetlen élmények forrása lehet. Ha a kosz rárakódik a görgőkre vagy a tappancsokra, akkor szinte lehetetlen normálisan használni az egeret. Ilyenkor általában elegendő megtisztítani a görgőket (persze ezt sokan nem tudják). Legújabb kedvencem az optikai egér: ha nem tetszik neki a felület, amelyen húzgálom, akkor a kurzort a legváltozatosabb módon dobálja ide-oda a képernyőn (nekem pedig megy felfelé a vérnyomásom).
  10. A billentyűzetek legkedvesebb szolgáltatása a napocskát meg holdacskát ábrázoló gomb: ezeket általában olyan helyre tervezik, ahol az ember könnyen meg tudja nyomni, s a gép ilyenkor szépen nyugovóra is tér (én mondjuk kevésbé szoktam nyugodt lenni). Volt olyan billentyűzetem, amelyen szerencsére nem voltak ilyen gombok, a többiről pedig lefeszegettem őket. Tipp: a gombok elég könnyen leszedhetők és vissza is rakhatók, így könnyű megtisztítani az alattuk lévő felületet, ha mondjuk valami beesett a gombok közé. Egy dologra vigyázni kell: tapasztalatok szerint a billentyűzet nem szereti, ha kávét öntenek rá (én csináltam már ilyet, és selejtezés lett a vége).
  11. A számítógépek doboza is lehet hibák forrása. A gagyi tápok hajlamosak elfüstölni (vannak kerülendő márkák). Láttam már olyan házat is, amelybe nem lehetett beszerelni egyszerre az alaplapot és a CD-ROM-ot, mert nem fértek el egymástól. Azóta csak nagy toronyházat veszek. Azt viszont nem értem, mi indít arra valakit, hogy olyan dobozt vegyen, amelyben kéken-lilán világító fénycsövek meg egyéb “optikai tuning”-elemek vannak…
  12. Az első hangkártyám egy Soundblaster 16-os volt, amit még 1992-ben vettünk. Hosszú ideig használtam az egyik gépemben. Találkoztam viszont olyan kártyával is, ami nem volt ilyen szerencsés vétel (hamar megadta magát). Ez persze nem Creative cucc volt.
  13. A régi processzorhűtők ventillátorát könnyen meg lehetett állítani kézzel (például olyankor, amikor arra voltam kíváncsi, hogy mi zörög a gépben). Az újabbakat már nem tanácsos. Én egyszer megállítottam egyet, el is tört rögtön az egyik lapát. Öcsém megforrasztotta a műanyagot, a ventillátor utána évekig működött.
  14. Azt hiszem, hogy a felgyülemlett tapasztalatokból egy egész könyvet lehetne írni, de ezt most nem teszem meg, egyelőre elégedjetek meg ennyivel 🙂

 

Commodore VIC-20 játékok

A mai napon legújabb vaterás szerzeményemet szeretném bemutatni, amely nem más, mint 5 db Commodore VIC-20 játék és egy BASIC nyelvi oktatóprogram kazettán:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A játékok között ott van két régi kedvencem is, az Earth Defense és a Panzerschlacht, ezekkel sokat játszottunk annak idején (majd 30 éve :-)).

Az Earth Defense-ről találtam egy Youtube videót, amelyet itt lehet megnézni:

http://youtu.be/X1X1ScqXvmQ