Úgy gondolom, az Olvasók között is többen vannak olyanok, akik nem a kétezredik év felé szerezték be első számítógépüket. Én 1986-ban jutottam első saját gépemhez, amit aztán szép sorban követett a többi: ennek történetét szeretném előadni a következő írásban.
Mint fentebb már említettem, az első gép 1986-ban került birtokomba. Ebben az időszakban már több ismerősömnek volt saját gépe: ZX Spectrum, Commodore 64 meg hasonlók. Az én gépem egy használt Commodore VC=20 volt, amit külföldről hozott be az egyik ismerősünk egy ismerőse. Ez a gép már akkor sem számított túl korszerűnek, főleg floppy nélkül, de arra tökéletesen megfelelt, hogy a BASIC alapjait meg tudjam rajta tanulni; sőt a későbbiekben még gépi kódban is programoztam rajta! Bár tényleg nem volt korszerű, de sokkal olcsóbb volt, mint a Magyarországon egyébként kapható gépek (akkoriban egy ZX81 11.000 Ft, egy Commodore 64 50.000 Ft volt a helyi Ofotértben). Ennek a gépnek a kissé romos háza még mindig megvan, de sajnos már nem lehet használni.
A következő gépem egy Commodore 64-es volt, amit 1988-ban vásároltunk az NSZK-ban. Emlékeim szerint ekkor még mindig jobban megérte Ausztriába vagy az NSZK-ba kimenni egy új gépért (még vámmal együtt is!), mint Magyarországon venni egyet. Ezt a gépet jó ideig a VC=20-as magnójával használtam, majd egy újabb külföldi út során megvettük hozzá a floppy meghajtót is. Jellemző a Commodore gyártmányok minőségére, hogy ez a gép még mindig működik! (Bár már elég régen vettem elő…)
Miután felvettek az egyetemre, a Commodore 64 tudása (és az én BASIC + assembly tudásom) már nem volt elegendő, ezért hát 1992-ben vettünk egy új 286-os, 16/21 MHz-es, Hercules monitoros PC-t, 40 MB-os vinyóval. Ezért már nem mentünk külföldre, de mivel Szentesen még nem volt PC-s bolt, ezért Szegeden, az ESCOM helyi kirendeltségénél ütöttük nyélbe az üzletet. Persze a gép elsőre nem volt jó (úgy emlékszem, az alaplappal volt baja), ezért még egyszer vissza kellett mennünk, de a csere után jól működött (addig, amíg el nem adtuk). Időközben persze bővítgettük a gépet (színes monitor, Tseng ET-4000-es videokártya, Soundblaster 16-os hangkártya stb.), ezeknek az alkatrészeknek a többségét az időközben Szentesen nyílt Comprintnél vettük meg.
A következő gépet, egy 486DLC-t 4 MB RAM-mal Budapesten vettük meg 1994-ben. A Wesselényi utcán találtunk egy olyan kedvező árat kínáló (ráadásul légkondicionált!) boltot, amit egyszerűen nem lehetett kihagyni. A tulaj nagyon rendes volt, még össze is rakta a gépet (akkoriban nekem ez még problémát okozott volna), és ráadásul jó alkatrészeket is adott; használtuk is a gépet egy jó ideig.
1994 után már Szentesen is voltak olyan boltok, ahol jó áron lehetett vásárolni (2003-ban 7 üzlet volt egy kb. 35000-es kisvárosban!), így hát nem mentünk többet se Németországba, se Budapestre, se Szegedre, hanem a vásárlásainkat itt, helyben intéztük. (A helyi vásárlás óriási előnye az, hogy ha garanciát kell érvényesíteni – és ez a legjobb indulatú kereskedőnél is előfordul sajnos -, akkor nem kell átutazni a fél világot, hanem egy rövid biciklizést követően megkezdődhet az ügyintézés.) A következő gépeink a 486DX280-tól kezdve jó ideig szentesi beszerzések voltak. Az új gépeken kívül sikerült néhány, ma már nem gyártott (műszaki értelemben muzeális) gépet is beszereznem, de ezeket is szentesi ismerősöktől vagy a Vateráról szedtem össze.
Manapság a legegyszerűbb interneten keresztül megrendelni az alkatrészeket, a futár seperc alatt kihozza, és eddig még nem volt negatív tapasztalat. Persze ettől függetlenül néha még ma is benézek a szentesi számtech boltokba, de volt olyan is, hogy a helyi Tescoban vettem valamit a gépemhez.
Úgy gondolom, a fentiekben sikerült egy tipikusnak mondható gépbeszerzési történetet felvázolni: a 80-as évek külföldi utazásai alatt megvásárolt gépek ínséges időszaka után ma már szinte minden városban (vagy akár kisebb településen) van olyan üzlet, ahol lehet jó gépet, jó áron venni, internetről pedig szinte bármi beszerezhető. A többi pedig a jövő: csak még nem tudjuk, hogy a mikrogépes múlt és a PC-s jelen után mi következik majd.