Beszámoló 2002 évi BME 24 órás programozói versenyről

Beszámoló egy 14 évvel ezelőtti programozóversenyről 🙂

2002.04.26. és 2002.04.28. között került megrendezésre Budapesten a BME 24 órás programozói verseny, melyen a Tumuslak Vorvahes Team és a Majestic Games is részt vett (közös csapat indításával). Jelen írásban erről az eseményről szeretnék röviden beszámolni.

Még hónapokkal a lebonyolítás tényleges időpontja előtt szereztem tudomást (a Demoscene.hu lapról) a versenyről. Ezen fellelkesülve rögtön hozzáfogtam a szükséges 3 fős csapat megszervezéséhez, amely végül is a Tumuslak Vorvahes Team és a Majestic Games tagjaiból állt össze. (Valójában ex-Neoprimitives tagokról van szó…) A csapat neve Elmerik ötlete alapján Brain Cluster Inc. lett, a tagok pedig az alábbiak:

  • Török Viktor (Kapitány)
  • Török Imre (Elmerik)
  • Tóth Ferenc (Feri)

Miután némi nehézségek árán elkészítettük a szükséges feltételként megjelölt magyar és angol nyelvű önéletrajzokat, majd regisztráltuk a csapatot, már csak a várakozás maradt hátra (és persze a verseny levelezőlistájának olvasgatása).

2002.04.26-án elérkezett a várva várt nap. Szépen bepakoltuk gépeinket és egyéb kacatjainkat a szállítóeszközként funkcionáló Zsiguliba, majd nekiindultunk a hosszú útnak (Zsigulival még egy Szentes – Budapest út is hosszúnak tűnik, főleg úgy, hogy még hárman is alig férünk el a bepakolt gépektől…)

Mikor megérkeztünk Budapestre, első dolgunk a kollégium megkeresése volt. Ez némi nehézségekbe ütközött, ui. sehogy nem sikerült megtalálni a Kruspér utcát. (Egyirányú utcák rulez!!!) Mire végre megtaláltuk, kiderült, hogy a portás bácsi nem tud arról, hogy itt nekünk szállás lenne foglalva. Végül abban maradtunk a portással, hogy majd beszélünk a szervezőkkel. (Rövidesen beszéltünk is velük. Ők dícséretes gyorsasággal tisztázták is a helyzetet, így lett szállásunk.)

A szálláskeresés nehézségei után átmentünk a BME Informatikai épületébe, ahol – némi késéssel – lehetőségünk nyílt a regisztrációra. Itt megkaptuk a verseny egyenpólóját, egy InfoByte újságot és a termünket, ahová bepakoltunk minden kacatot, amit magunkkal hoztunk. Itt először részletes hardverlistát kellett készítenünk a gépeinkről (későbbi félreértések elkerülése végett), majd be lehetett üzemelni a rendszert. Mikor úgy láttuk, hogy minden rendben, elmentünk a kollégiumba, hogy elfoglaljuk a szállást.

A szállás elfoglalása sikerült is minden különösebb probléma nélkül. A kapott szobával kapcsolatban semmi problémát nem tapasztaltunk, minden tiszta, rendezett volt. Az éjszaka folyamán viszont kiderült egy súlyos hiányossága: nem volt hangszigetelt. Csapatunk naivan azt gondolta, hogy péntek este lehet pihenni egy kollégiumban. Ez sajnos nem jött be. A szórakozásra vágyó fiatalság egész éjszaka az ablakunk alatt ordítozott, randalírozott, kapukat rugdosott stb. Hajnal 4-kor még valamelyik szomszédos szobában zenét “hallgattak”, úgyhogy kb. 5 óra felé sikerült elaludnunk. Persze a versenyre időben oda kellett érni (8 óra 30-ra), tehát “tökéletesen” kipihenten érkeztünk meg a megnyitóra. Ez a kellemesen eltöltött éjszaka később erősen meg is látszott a teljesítményünkön.

2002.04.27-én reggel 8 óra 30-kor kezdődött meg a verseny megnyitó ünnepsége. Itt ismeretették a feltételeket, majd csapatonként át lehetett venni a versenyhez szükséges felszereléseket. 9 óra után néhány perccel megkezdődött a verseny.

A versennyel kapcsolatban az alábbiakat célszerű tudni:

  • 3 fős csapatok indulhatnak
  • 24 óra az időtartam
  • a fejlesztéshez tetszőleges eszközöket lehet használni
  • a verseny zárt, azaz kezdés után 24 órán keresztül se ki, se be nem lehet közlekedni
  • a zártsághoz tartozik, hogy mobilon sem lehet kommunikálni

Tehát reggel 9 óra után el voltunk zárva a külvilágtól. Első lépésként a terem előtt felhalmozott téglákat hordtuk be (ezekből kellett később tesztpályát építeni), majd második lépésként a feladatot vettük szemügyre. A feladat lényegében egy téma köré épült, de több, önállóan is megoldható részből állt. A fő téma a robotok programozása, irányítása volt; hogy “életszagúbb” legyen a dolog, minden csapat kapott egy doboz LEGO-t, amelyből robotokat lehetett összerakni. A szervezők ezen ötlete – szerintem – már önmagában megalapozta a verseny pozitív hangulatát. Érdekes volt nézni a jórészt már nem diákkorú versenyzőket, akik a környező világról megfeledkezve építették a különféle robotokat. Én ezt a feladatot Elmerikre hagytam – mivel ő inkább hardveres beállítottságú -, majd nekiálltam labirintusszerkesztőt írni Delphi 6-ban.

Telt-múlt az idő… A verseny során az alábbiakat tapasztaltam:

  • végig nagyon jó volt a hangulat
  • rengeteg élelmet halmoztak fel a szervezők, úgyhogy a versenyzők egy percig sem éheztek
  • nagyon nehéz akár 12 órán keresztül is úgy programozni, hogy az ember nem aludt előtte rendesen
  • viszont akár asztal mellett ülve is könnyen el lehet aludni, ha igazán álmos az ember

A verseny során elkészítettük robotunkat, akit az Aliens androidja után Bishopnak neveztünk el. Szegény Bishop – bár nagyon kedves volt szívünknek – nem érte el a filmbeli robot képességeit, sőt – Feri megfogalmazása szerint – elég tompa volt. Ezzel szemben bátorságban nem szenvedett hiányt, ha kellett, akár a falon is áttört, bár néha kiesett a kereke, de ez nem szegte kedvét. Korlátozott képességeinek fő oka az volt, hogy bár Elmerik a 24 óra alatt részletesen kiismerte a robotok szerkesztésének alapelveit, de a ciklusok és elágazások rejtelmeinek felderítésére már nem volt ideje, így Bishop – programozási hiányosságai miatt – nem felelt meg a feladatban meghatározott feltételeknek.

Az utolsó néhány órában már annyira fáradtak voltunk, hogy semmi érdemi tevékenységet nem tudtunk kifejteni, még a 10 pontot érő reggeli tornára sem mentünk le.

A verseny vasárnap reggel 9 óra után ért véget. Ezután a zsüri tagjai végigjárták a csapatokat, és értékelték az elkészült programokat. Csapatunk a labirintusszerkesztőt és a LOGO interpretert készítette el értékelhető formában, melyekre összesen 54 pontot kaptunk.

A verseny záróaktusa az eredményhirdetés volt. Itt az első csapat minden tagja 1-1 doboz LEGO-t kapott. (Kár, hogy a többi csapatra ez nem volt igaz :-)))) A “futottak még” (>11.helyezés) csapatok tagjai oklevelet kaptak. Ekkor még nem derült ki, de később (Interneten keresztül) megtudtuk, hogy a megszerzett 54 pontunk a 29. helyre volt elegendő.

Az eredményhirdetés után következett a pakolás, majd a kijelentkezés (HW-listák átnézése). Ezen procedúra után bepakoltunk a Zsiguliba, majd hazafelé vettük az irányt. Vasárnap este – hétfő reggel összesen több, mint 13 órát aludtam, és még ezután sem éreztem magam kipihentnek. De nem probléma, mert egy igen pozitív élménnyel lettem gazdagabb.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a szervezőknek sikerült egy olyan versenyt összehozni, amelyet nehéz lesz a jövőben hangulat szempontjából felülmúlni. Reméljük, hogy jövőre is lesz verseny, és hogy ismét ott lehet résztvevőként a Brain Cluster Inc.

01b

02b

04b

05b

 

Lidércfény AKF: egy retró szám 2007-ből

lf_akf_200711Nemrégiben a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat régebbi számait böngésztem, amikor a kezembe akadt egy 2007-es példány, amelyben a retró számítástechnikával foglalkoztunk.

A bevezető szöveg így szólt:

Sziasztok! Itt vagyunk megint! 🙂

Mint az a borítóból sejthető, mostani számunk főként az informatikával foglalkozik. Sok év telt el azóta, hogy elkészült az ENIAC (Electronic Numerical Integrator And Computer), az első programozható, elektronikus, digitális számítógép. Ebbe a monstrumba 18.000 elektroncsövet és 1500 jelfogót építettek. 2,5 m magas volt, 40 m hosszú és 30 tonna. (Nehezebb volt, mint egy korabeli közepes harckocsi!) Az összeadást és a kivonást 1/5000 másodperc alatt végezte el. A sok elektroncső miatt csak 2-3 órát működött, és utána 2-3 napig szerelték. (Ilyesmi ma is megtörténik néha.)

Ma már Pistikének is olyan számítógépe van otthon, amely nagyságrendekkel gyorsabb, mint szegény, öreg ENIAC. A számítástechnika egyre populárisabbá válik, a kisgyerektől az öreg néniig mindenki az Internetet zúzza. Közben hasonlóan a Shermanjét csak vezetni tudó Csodabogárhoz, csak hajszolják a gépet, nem tudják, mitől megy.

Aztán ott vannak a „kevesek“, akik hexa számológép nélkül találják meg a hat megabyteos dumpban a hibát, nem félnek a GOTO-tól, és persze nem hordanak digócipőt. Ott van még a köztes réteg, akiket a felhasználók jobbára csak Pokoli Operátorként emlegetnek. Jelen számunkkal a számítástechnika iránt érdeklődőket céloztuk meg. Van itt rendhagyó interjú, játékismertető, hardveres sirámok, elgondolkodtató novellák, versek, tutorial kezdőknek, PC-morzsák, régi újságok, futurológia, honlap- és könyvajánló, valamint démoni elektronika. Reméljük, mindenki talál magának kedvére valót.

Igaz, a megjelenés óta eltelt már majd 9 év, de mégis érdekes lehet megnézni, hogy mit gondoltunk akkoriban a témáról. Az újságot az alábbi linken lehet elérni:

http://www.retrocomputer.eu/download/akf/lidercfeny_akf_200711.pdf

 

The Space Invaders – In search of lost time

Ma este találtam rá a GOG.com-on egy – éppen akciós, most csak 2.29€-ba kerülő – filmre, amelyben néhány olyan, 30-as, 40-es éveikben járó gyűjtőt szólaltatnak meg, akik a régi arcade gépekre specializálódtak. Ők még a 80-as években, gyerekként ezekkel a játékokkal játszottak (már amikor idejük és pénzük engedte), és miután felnőttek, szerették volna életük ezen részét valamilyen formában megőrizni.

Az arcade-gyűjtés egy érdekes hobbi, hiszen egy ilyen szerkezet nem annyi helyet foglal, mint mondjuk egy ZX-81 vagy egy C64, így ha valaki ilyen hűtő méretű cuccokat szeretne otthon tárolni, akkor igencsak szüksége lesz a helyre. Tapasztalatból tudom, hogy a helyhiány már a kis gépeknél is gondot jelent, így rossz abba belegondolni, hogy mekkora hely kell, ha valakinek 80-100 ilyen szekrényszerű játékgépe van a kollekciójában. Általában tele van a lakás, az alagsor, de van olyan is, aki az ismerősök ismerősének a garázsában tárolja azokat a gépeket, amelyek nála már nem férnek el. Arról nem is beszélve, hogy nem minden feleség tolerálja ezt a fajta hobbit, bár van olyan is, aki teljes mértékben támogatja élete párját 🙂

poster_space_invaders

A film jó, látszik, hogy a megszólaltatott emberek mind rokonlelkek, és ráadásként sok régi játékból láthatunk részleteket. Összességében nekem nagyon tetszett. Egyetlen hátránya a dolognak, hogy nincs hozzá magyar felirat (szerencsére angol van), de ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, akit érdekel a retró számítástechnika ezen fejezete.

A film és a hozzá tartozó feliratok itt érhetők el:

http://www.gog.com/movie/the_space_invaders_in_search_of_lost_time

 

6.Szegedi Retroszámítógép, Video és Kvarcjáték Kiállítás beszámoló

2015 április 11-én és 12-én immár hatodik alkalommal rendezték meg a Szegedi Retroszámítógép, Video és Kvarcjáték Kiállítást. Szokásos csapatunkkal (Elmerik, Tegze és én, azaz Kapitány) idén is meglátogattuk eme jeles eseményt a szegedi Agórában.

Nagyjából 9 órakor indultunk el Szentesről Elmerik autójával. Szegedre érkezésünk után először is elmentünk a Mekibe, ahol ettünk némi gyorskaját:

meki

Itt készítettem a Nokia Lumiámmal ezt a bizalomgerjesztő szelfit:

szelfi

Aztán pedig elmentünk az Agórába (a fotón Tegze és Elmerik látható):

megerkeztunk

Miután megvettük a belépőjegyet, elsőként az informatikatörténeti kiállítást néztük meg. Ez egy egyedülálló látványosság (annak, aki szereti a technikatörténetet). Ma már harmadszor jártam végig a kiállítást, de ezt nem lehet megunni.

terminal

pck

Játszottunk egy fizikai szimulációs programmal is:

surface

Ezután megnéztük a fizikai látványlabort, ami szintén nagyon érdekes volt, de itt nem fotóztam.

A fizika után az ADSR-féle kiállítás (ami miatt valójában idejöttünk) felé vettük az irányt. Itt – valószínűleg az ebédidő miatt – pont egy nyugis időszakot fogtunk ki, így volt idő arra, hogy egy csomót beszélgessünk ADSR-rel és Sakmannal. A beszélgetés után-közben készítettem egy pár fotót a gépekről, illetve csináltam egy – nem a tökéletes kamerakezeléséről felismerhető – videót:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Aztán pedig teljesen véletlenül észrevettem egy valódi, papírból és műanyagból készült Donkey Kong társasjátékot:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

El is kezdtünk vele játszani:

Egy parti lejátszása után számunkra véget is ért a mai program: elköszöntünk az ismerősöktől, majd – egy újabb gyorskajálás után – hazamentünk Szentesre.

A 2015-ös kiállítás már a hatodik ilyen alkalom volt, de még mindig nem vált unalmassá számunkra a dolog. Ismét volt egy jó napunk, amikor nosztalgiázhattunk, és jól érezhettük magunkat. Köszönet ezért a szervezőknek! Remélem, hogy jövőre ismét alkalmunk lesz részt venni egy hasonló rendezvényen.

 

Sanxion

1986-ban jelent meg C64-re a Sanxion című játék. Annak idején én is játszottam vele, de arra már nem nagyon emlékszem, hogy mit is kellett benne csinálni. A zenéje viszont – amit Rob Hubbard írt – a mai napig megmaradt bennem.

A minap munka közben egy véletlenszerű youtubeos zeneválogatást hallgattam, és az egyik számnál feltűnt, hogy mintha ez a Sanxion zenéje lenne 🙂 Az is volt, méghozzá Prokofjev Dance of the Knights című darabja:

Kellemes zenehallgatást 🙂