Különösebb kommentár nélkül következzen néhány fotó egy Hewlett Packard 9885M Flexible Disk Drive-ról.
A HP 1976-ban vezette be a drive-ot (akkor voltam 4 éves), majd 1984-ben lett kifutott termék (ebben az évben láttam először számítógépet).
Retroszámítógép kiállítás Szegeden, immár hatodszor
2015-ben is lesz 🙂 Mi is ott leszünk 🙂
Sanxion
1986-ban jelent meg C64-re a Sanxion című játék. Annak idején én is játszottam vele, de arra már nem nagyon emlékszem, hogy mit is kellett benne csinálni. A zenéje viszont – amit Rob Hubbard írt – a mai napig megmaradt bennem.
A minap munka közben egy véletlenszerű youtubeos zeneválogatást hallgattam, és az egyik számnál feltűnt, hogy mintha ez a Sanxion zenéje lenne 🙂 Az is volt, méghozzá Prokofjev Dance of the Knights című darabja:
Kellemes zenehallgatást 🙂
Terror News #50
VMware Playerben futó Kubuntu alatt futó DOSEmuban olvasom a Terror News #50-et 🙂
A DosBox sajnos nem vitte ezt a számot, de a DosEmu-ban VESA Standard kártyával simán működött.
Terror News #79
VMware Playerben futó Kubuntu alatt futó DOSBoxban olvasom a Terror News-t 🙂
Commodore 1541 FDD
A mai napon a Commodore 1541-es floppy disk drive-ja került figyelmem középpontjába. A 80-as években a Commodore 64 tulajdonosok jó része kénytelen volt beérni a mágneslemeznél jóval lassabb kazettás adattárolással, és egy ilyen floppy meghajtó sok esetben csak álom volt. Én 1988-ban kaptam meg egy NSZK-beli kirándulás során az első C64-emet, és jó ideig a már meglévő VIC-20-as gép magnóját használtam hozzá. Aztán egy következő NSZK-s út során vettünk egy 1541-II-t, és akkor végre félretehettem a magnót 🙂 Ez a 1541-II a mai napig megvan, de azóta sikerült innen-onnan beszerezni további példányokat is.
Először egy régi barna színű FDD-t vettem elő hungarocell dobozából. Ezt a darabot egy ismerősöm ismerőse találta a garázsban, és valószínűleg ki akarta dobni, de szerencsére az ismerős megmentette, és elhozta nekem. A floppy egy kicsit koszos volt, ezért egy vizes ruhával áttörölgettem, majd jöhetett a szárazra törlés. Így néz ki a megtisztított 1541-es:
Ezután csavarhúzót és teszkós ecsetet ragadtam, és szétszedtem a meghajtót. Tanulván a múltkori TVC-s esetből, amikor is a művelet után nem tudtam összerakni a gépet, most nem mertem nagyon apró darabokra bontani a 1541-est, ezért csak a négy alsó csavart tekertem ki, és a felső burkolatot távolítottam el. Így néz ki a fedőlap nélküli, kisöprögetett FDD:
Egy másik szögből nézve:
Az is kiderült, hogy ez a példány Hong Kongból származik:
Ezután nekiálltam összerakni a floppyt, és szerencsére minden gond nélkül sikerült 🙂
Azután elkezdtem keresgélni az egyik retrótároló szekrényben, és a kezembe került egy másik, világosabb színű 1541-verzió. Ezen a leleten egy kicsit meglepődtem, mert nem is emlékeztem arra, hogy nekem van ilyenem. Ezt a darabot is megtisztítottam, de elfelejtettem szárazra törölni, ezért egy kicsit csillog a fényképen:
Ez a példány Nyugat-Németországban készült:
Ezután pedig egy 1541-II körbefotózása következett. Sajnos ezt is elfelejtettem letörölni száraz ronggyal, ezért ez is csillog:
A 1541-II Japánból érkezett hozzám:
Végezetül benéztem az egyik könyvszekrényembe is, ahol megtaláltam az Englisch – Szczepanowski szerzőpáros művét, melynek címe A VC-1541-es lemezegység programozása (A nagy floppy könyv), vagy eredeti címén Das Große Floppy Buch. Ez a könyv eredetileg 1983-as, a magyar nyelvű második kiadás (Data Becker – Novotrade) 1986-ban jelent meg, és 355 Ft-ért lehetett megvásárolni. Annak idején sokat forgattam, de már nem emlékszem pontosan a tartalmára, de első ránézésre rengeteg assembly nyelvű programlista van benne 🙂
Mi és a computer
1983-ban a magyar tévében leadtak egy sorozatot, amely a számítógép iránt érdeklődőknek szólt, a címe pedig Mi és a computer volt. Ebben az időben kezdett megjelenni Magyarországon a számítástechnika az iskolákban és az otthonokban is, bölcs vezetésünk pedig úgy döntött, hogy a kibernetika immáron nem burzsoá áltudomány, hanem egy népszerűsítésre érdemes téma. Így hát több területen is megindult a népszerűsítő tevékenység: számítástechnikai könyvek és folyóiratok jelentek meg, az iskolák gépeket kaptak, országszerte (többek között Szentesen is) mikroklubokat hoztak létre, programozási tanfolyamokat szerveztek (pl. TV BASIC), és a tévében is lehetett számítógépes műsorokat nézni. A Mi és a computer pont egy ilyen műsor volt. Persze mai szemmel nézve elég kezdetleges dolgokat mutattak be annak idején, de a retró téma iránt érdeklődőknek éppen ezért mind a mai napig nagyon érdekes. Az M3 csatorna a közelmúltban leadta ezt a régi műsort, és azok szerencséjére, akik nem vették ezt észre, a Youtube-ra is felkerültek az adások.
Ezen a címen lehet elérni a Mi és a computer egyes részeit:
https://www.youtube.com/playlist?list=PLOP8Yr2L_8pffgU5mgtDoFeDaV241sUJH
Jó szórakozást 🙂
Videoton TV Computer
A Vaterán nemrégiben sikerült beszereznem (ADSR kolléga jóvoltából) egy eredeti Videoton TV Computert. Annak idején, a 80-as évek második felében ez a típus teljesen kimaradt az életemből, de ettől függetlenül nagyon örültem, hogy végre egy ilyen gép boldog tulajdonosa lehetek. Ma délután volt egy kis szabadidőm, ezért nekiálltam körbefotózni a gépet.
Először is elpakoltam az asztalomról, ami a fotózás előtt így nézett ki:
Aztán egy vizes ruhával letörölgettem a gépről a port. Így néz ki egy megtisztított 64K-s TVC:
A billentyűzet közelebbről:
Magyar gyártmány!
Aztán pedig nekiálltam szétszerelni a gépet. A szétszedési a fázis nem is jelentett különösebb gondot. Így néz ki a TVC két darabban:
Az alaplap közelebbről:
Végül aztán megpróbáltam összerakni a gépet. Ekkor kiderült, hogy nem volt túl bölcs döntés részemről a szétszedés, mert igaz, hogy érdekes képeket sikerült készítenem, de minimális kézügyességemnek köszönhetően összerakni már nem sikerült a TVC-t. Az alaplap állandóan elcsúszkált, így nem tudtam visszatekerni a csavarokat, tönkretenni pedig nem akartam a szép új szerzeményemet 🙂 Mindegy, majd ha kialudtam magam, még egyszer nekifutok 🙂
Windows 95 üzenetek
Még valamikor a 90-es évek második felében az akkor újdonságnak számító Windows 95 alatt találkoztam a következő üzenetekkel:
Microsoft Windows Felbukkanó Program Támogatás
Ez vajon mi lehet?
Érvénytelen típusú adathordozó írás meghajtó J
Megszakítás, Ismét, Kihagyás, Mégse?
Szép magyar nyelvű hibajelzés…
Több elvégezhető
Sok örömet
A Windows telepítő főcímei…
Az MS-DOS alapú játékok jobban és megbízhatóbban futnak.
A tapasztalat egy kicsit mást mutatott!
Semmi sem lehetetlen.
Win95 alatt tényleg nem!
Minden szórakoztatóbb.
Főleg újratelepíteni a Windowst…
Erről eszembe is jutott a következő vicc:
Egyszer volt egy fiatal férfi, aki a világ legnagyobb írója szeretett volna lenni. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit ért ezen, azt válaszolta:
- olyan dolgokat akarok írni, amit az egész világ olvasni fog
- olyat, amire az emberek valódi érzelmekkel reagálnak
- olyat, amelytől sikítani, sírni, a fájdalomtól és dühtől ordítani fognak
Kívánsága teljesült: most a Microsoftnál dolgozik, és hibaüzeneteket ír.
1001/3 játék C64/128
Néhány napja került a kezembe az LSI Alkalmazástechnikai Tanácsadó Szolgálat által 1988-ban kiadott, a Kiss László – Szécsi György szerzőpáros billentyűzetéből származó 1001/3 játék, C64/128 című könyv. Az utolsó oldalak egyikéről megtudhatjuk, hogy a kéziratot 1988.03.31-én zárták le, tehát az írás több évtizedes állapotokat tükröz. Ha valakit érdekel a teljes mű, akkor a http://pcvilag.muskatli.hu/irodalom/CoV/E1p3/e1p3.html címen megtalálhatja az oldalanként beszkennelt változatot.
Ebben az időben nekem (és ismerőseim többségének is) Commodore 64-es gépem volt otthon, melyet Ausztriából vagy az NSZK-ból tudtunk behozni. A könyv is ezt a géptípust helyezi előtérbe. Őszinte sajnálatomra ma már nem jelennek meg új Commodore gépek, egy teljesen PC-központú világban élünk, így hát nem marad más, mint a nosztalgia 🙂 Lássuk hát, miről is szól a könyv, és nosztalgiázzunk együtt!
A könyv belső borítóján egy hirdetést találhatunk: Az itt látható C64 programkazetták utánvéttel megrendelhetők a következő címen keresztül: Spectrum Világ. Egy kazetta ÁFA-val és postaköltséggel együtt 250.-Ft. Kérjük a kazetta (kazetták) jelzését pontosan megnevezni. Mondanom sem kell, a kazetták nem teljesen jogtiszta programokat tartalmaztak 🙂
Az első fejezetben játékpoke-ok tömegét találhatjuk. Ezek olyan kódok voltak, amelyeket ha a program betöltése (LOAD utasítás) után beírtunk a POKE utasítás segítségével, akkor örökéletet, végtelen energiát vagy sérthetetlenséget kaptunk cserébe. Megtudhatjuk azt is, hogyan lehet a C64-en meleg resetet végrehajtani: össze kell érinteni a felhasználói port első (GND) és harmadik (RESET) lábát. Ezt volt, aki körömollóval csinálta, én inkább vettem egy “gyári” resetgombot…
A második fejezet egy játék-mikrolexikont tartalmaz. Ez a lexikon kategóriánként felsorol egy csomó játékot és azok terjesztőit. Itt jó néhány olyan kiadóval találkozhatunk, akikről azóta már nem nagyon lehet hallani: Alligata, Ariolasoft, Hewson, Martech, hogy csak párat említsek. Összesen 501 játékcímmel találkozhatunk; látható, hogy már akkoriban is aktívak voltak a játékfejlesztők.
A harmadik fejezetben az akkori játékújdonságokról írnak. A fejezet kezdő sorait érdemes szó szerint idézni: A legújabb játékprogramok hozzáférhetőségét tekintve kis hazánk elég siralmas helyzetben van: mindössze Jugoszlávián illetve az NSZK-n keresztül szivárognak be az igazán újdonságnak ható játékok. Ezek itthoni elterjedése még siralmasabb, mert Magyarországon nincsen rendesen megszervezett klubhálózat és a főváros egyes – jobb kapcsolatokkal rendelkező – klubjain kívül megakad a programok terjedése, általában a szomszéd készletének lemásolására korlátozódik. A régi szép idők 🙂 A fejezet a következő játékújdonságokat ismerteti: Andy Capp (Mirrorsoft), Test Drive (Electronic Arts), Flying Shark (Firebird), Knightmare (Activision), Garfield (The Edge), Mask II (Gremlin Graphics), Annals of Rome (PSS), Dark Sceptre (Beyond), Combat School (Ocean), Rastan saga (Ocean).
A negyedik fejezet (gyakran kinézhetetlen) térképmellékleteket tartalmaz. Itt van egyik kedvenc játékom, a Cauldron II térképe is (sajnos a térképpel együtt sem sikerült végigjátszani).
Az ötödik fejezet tartalmazza az igazán érdekes részeket, mégpedig a játékleírásokat. A következő programok leírását olvashatjuk: Infiltrator II, Destroyer, Terra Cognita, Sky Fox, Antiriad, Időrégész, Heartland, Desert Fox, Tir Na Nog. Tanulságos beleolvasni a leírásokba, mert így világossá válik, hogy nem csak manapság készítenek nehezen végigjátszható (ám komoly játékélményt nyújtó) programokat. A Commodore 64 hardveres és szoftveres szempontból is sokkal gyengébb volt, mint a mai PC-k, mégis olyan progik készültek rá, amelyek alaposan megizzasztották a játékost. Példaként ki lehet emelni a Terra Congnita-t (a mellékelt térképet úgy készítették, hogy videomagnóra vették a játékot, és a kazettáról visszajátszva lépésenként rajzolták meg), az Időrégészt (nagyszerű magyar nyelvű szöveges kalandjáték) és a Tir Na Nog-ot (amit a leírás készítője másfél év alatt játszott végig, és úgy becsülte, hogy egy teljes leírás kb. 300 oldal lenne).
A hatodik fejezet egy igazán érdekes program leírását tartalmazza, mégpedig az Outlaw cég által megjelentetett Shoot´em up Construction Kit című játékszerkesztő programét. Annak idején én is kísérleteztem vele, egész jó kis scrollozós, űrhajós, lövöldözős játékokat lehetett vele összerakni.
A hetedik fejezet az Art Studio című programot ismerteti. Ez egy nagyon jó C64-es rajzolóprogram volt (többnyire joystickkal használtuk, de az egeret is kezelte!), és vele készítettük Commodore-játékkezdeményeink grafikai elemeit.
A nyolcadik fejezetben a Disk Manager V2.3 nevezetű programról olvashatunk (ezt a programot soha nem használtam, így nem tudok róla bővebbet mondani).
A hátsó borító belső oldalán a rendelhető kazetták felsorolása folytatódik. Volt olyan ismerősöm, aki rendelt is kazettákat (nem vagyok benne biztos, hogy az itt megadott címről), de nem teljesen azt kapta, amire számított… Én (akkori osztálytársaimmal összefogva) inkább egy másik címen rendeltem lemezes programokat – mindössze 20 forintba került egy-egy játék 🙂
Végül pedig megtudhatjuk, hogy a könyv ára 155 Ft volt. Akkoriban ez nekem (mint diáknak) soknak tűnt, ma már ennyi pénzért egy fél adag levest sem lehet venni az üzemi konyhán.
Remélem, írásommal sikerült egy érdekes visszatekintést adni a 1988-ban játszott játékok világába. Ha tetszett, jelezzétek, szívesen írok más könyvekről is, van még nálam pár régi darab…